Zongora mesék
Nem vagyok zenetanár. "Csak" a zongoraiskolát jártam ki. Volt egy "Éva néni" tanárnőm, akinek csak a pálca hiányzott a kezéből, de a hangja, tekintete és a szidalmai bőven kiettek több pálcát is. :-) Ha készültem, ha nem - ott, előtte nem tudtam sohasem úgy előadni a darabokat, ahogyan otthon ment.Szidalom, megaláztatás, nyirkos kezek, amelyek csúsznak a zongorán, ... főleg a vizsgán.... Ismerős valakinek ez az érzés? Egy szerencsém volt: még így sem tudta elvenni a kedvem a zongorázástól. :-) Egy szerencsésebb osztálytársam jazz-zongorázni járt, vele cseréltünk kottákat és tapasztalatokat. Elkezdtem magam örömére komponálni (Richard Clayderman után szabadon :-)) így éltem túl a zongora órákat. A szolfézsról ne is beszéljünk. Még nekünk, zeneiskolásoknak is sokszor egy káosz volt az egész anyag. Akkor értettem meg, hogy miért, amikor a nagylányom elkezdett iskolába járni és volt szerencsém egy nyílt ének-órán részt venni... Maradandó élmény volt :-) (((hozzáértőkne