2020. november 28., szombat

Zongora mesék

Nem vagyok zenetanár. "Csak" a zongoraiskolát jártam ki. Volt egy "Éva néni" tanárnőm, akinek csak a pálca hiányzott a kezéből, de a hangja, tekintete és a szidalmai bőven kiettek több pálcát is. :-)

Ha készültem, ha nem - ott, előtte nem tudtam sohasem úgy előadni a darabokat, ahogyan otthon ment.Szidalom, megaláztatás, nyirkos kezek, amelyek csúsznak a zongorán, ... főleg a vizsgán.... Ismerős valakinek ez az érzés? 

Egy szerencsém volt: még így sem tudta elvenni a kedvem a zongorázástól. :-) Egy szerencsésebb osztálytársam jazz-zongorázni járt, vele cseréltünk kottákat és tapasztalatokat. Elkezdtem magam örömére komponálni (Richard Clayderman után szabadon :-)) így éltem túl a zongora órákat.

A szolfézsról ne is beszéljünk. Még nekünk, zeneiskolásoknak is sokszor egy káosz volt az egész anyag. Akkor értettem meg, hogy miért, amikor a nagylányom elkezdett iskolába járni és volt szerencsém egy nyílt ének-órán részt venni... Maradandó élmény volt :-)

(((hozzáértőknek, előjegyzés, bármilyen egyéb instrukció, dallam, téma nélkül:  

-Alulról a második vonalon van a dó. Mindenki írja le a füzetbe. Jó. Hol van a dó? Igen? Alulról a második vonalon. Jó! Piros pont. 

Egy hét múlva: -Az alsó vonalon van a dó. Írjátok le a füzetbe. Igen? Nem, nem a második vonalon van. Nem, nem mondtam, hogy alulról a második vonalon! Az alsó vonalon van a dó. Nem jó. )))

Körülbelül mindenki hasonló szolfézs élményekkel gazdagod(hat)ott élete során - csak a túlélésre hajtva... (tisztelet a kevés, igen szerencsés kivételnek)

Nem is értem azt a vakmerő próbálkozást, hogy hogyan lehet szolfézst tanítani zenei eszköz nélkül, de főleg furulyával, ami nem egy egyszerű hangszer. Sem a fújása, sem a lyukak szakszerű befogása. 

A szolfézst, a zene "szerkezetét" a legegyszerűbben, feketén-fehéren, teljes hangterjedelmében a zongorán lehet megismerni. Minden hangot mindenki képes leütni,  minden hang másként szól, van helye a mélyeknek, a magasoknak, mindegyik hangnak külön neve van... és csodák csodájára a hangok neveit, helyeit a gyerekek seperc alatt megtanulják, hiszen az egész felől megyünk a rész felé, a teljesség felől az elemek felé.


Észre kellett vegyem, hogy saját módszert dolgoztam ki a zenei órákra is. Hogy milyent?

Természetesen Építészetit:-) 

Mindamellett Összművészetit!

Egészlátást, szerkezetet, ritmust, variációkat, elemeket, összefüggést, játékosságot, szabályokat és szabálytalanságot.

Úgy gondolom, hogy minden gyermek tehetséges és zeneileg fejleszthető.

Maga a magyar nyelv is egy zene. Ritmusát, dallamát minden gyermek el tudja sajátítani - így kellene ez legyen a dalokkal, hangszerekkel és a ritmusokkal is.

Úgy vettem észre, hogy csak a "tartományt" kell növelni, bővíteni, mind a hangok, mind a ritmus terén, és megszületik a gyermekek számára az érthető és lekövethető zene.

A hangokat és ritmusokat meg lehet ÉRTENI

És amikor az AHA élmény megszületik, akkor tud elkezdeni a gyermek zenében gondolkodni.

Ha kitartó és ritmusérzéke is van, akkor akár még hallás nélkül is meg lehet tanulnia zongoráznia, dobolnia.

 

Pár kép a "ritmus-fal"-ról

 arról, hogy mi az egész, a fél, a negyed, a nyolcad és a tizenhatod... 

Egy ilyen feladat után a gyermek megérti a ritmus neve és a ritmuskép közötti összefüggést, az összekevert lapokból felépített "falat" gond nélkül letapsolják.